Mindannyian eszeveszetten hajhásszuk a tökéletesség illúzióit. Ha egy vendég beül a manikűröséhez, a szó legszorosabb értelmében szabad kezet ad arra, hogy a tökély elérésének okán bármit tehet vele a szolgáltató.
A körömszalonokban manapság óriási divat és elvárás a legapróbb, szemmel is alig látható bőrdarabkák eltávolítása. Különféle, ránézésre is ijesztő frézerekkel közelítenek a cuticulánk felé, előkerül legalább háromféle olló, különböző polírozók azért dolgoznak a vendégeken, hogy a végeredmény kifogástalan legyen. Gyakorlatlan kezekben azonban ezek az eszközök olyan sérüléseket is okozhatnak, amit utána költséges és hosszadalmas orvosi kezeléssel lehet csak helyrehozni. A gépi manikűr ugyanis elsősorban akkor tökéletes, ha az nem jár semmilyen fájdalommal vagy érzékenységgel. Nem kell, hogy fájjon a bőrfeltolás, nem kell, hogy érzékeny legyen a cuticula emelés és régen rossz, ha a szükségtelen bőrletapadás ollóval való eltávolítása vérzést okoz. Nagyon nincsenek rendben ezek a dolgok, s ha mégis így történne veled, tudnod kell, hogy nem a megfelelő szakembernél jársz.
A cuticula alapvető szerepe az, hogy lezárt ajtóként védje a mátrixot, amit tulajdonképpen a természetes körömlemez anyaméhének is nevezhetnénk. A letapadást száraz bőrön felfeszegetni olyannyira veszélyes, mint a testünk bármilyen más anatómiai védővonalát feltépkedni. Ezért az a legszerencsésebb verzió, ha egy száraz, repedezett cuticulát annak kimozdítása, felfeszítése előtt alaposan megpuhítunk. Ez történhet akár vízzel (ne becsüljük alá a víz bőrpuhító szerepét) de megoldhatjuk az erre a célra szolgáló bőroldó/bőrpuhító folyadékkal is. Ezt a folyadékot azonban úgy válasszuk meg, hogy egy esetleges és folytatólagos műkörömépítés során semmiképp ne akadályozza az anyag tökéletes tapadását.
Egy -egy sikertelen, vagy nevezzük inkább kísérletező, gyakorlatlan frézeres manikűr után kellemetlen következménnyel is számolhatunk - vagy inkább a vendég: a túlzott traumatikus sérülések után az érintett bőrfelület azonnal gyulladásos reakcióval válaszol. A legenyhébb esetben jól látható bőrpír keletkezik, némi sejtnedv is távozhat, s az ép szövetek felsérülése miatt hőmérséklet változásra érzékenyen reagál a manikűrözött bőrfelület. Ez akár egy melegvizes kézmosásnál is jelentkező fájdalom és csípő érzés is lehet. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy ez már egy kifejezetten nem kívánatos eredménye a helytelen manikűrnek! Ez azonban csak a legenyhébb. Súlyosabb esetekben az irha réteg sérülése esetén valóságos "kaput" nyitunk a szervezetre, s az érintett nyílás potenciális befogadója lehet a kórokozók legszélesebb körének. Ilyen esetben használjunk azonnali kapilláris vérzéscsillapítót, várjuk meg a vérzés elállását, kezeljük, fertőtlenítsük a sebet.
A manikűrözés során használatos frézerekkel való gyakorlást sose vendégen vagy magunkon végezzük! Egy-egy ilyen tematikájú továbbképzés előtt kérdezzük meg az oktatót, hogy milyen gyakorlási javaslatai vannak a rutinszerzés tekintetében?
Akadnak ugyanis alternatív lehetőségek annak érdekében, hogy frézer rutint szerezzünk, nem feltétlen a vendégek bőrét kell ilyen esetben veszélynek kitenni.
Berki Erika
